2012. szeptember 9., vasárnap

Couchsurfinggel New Yorkban


Amióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy New Yorkban éljek. És most ott voltam, kutyát sétáltattam, kínait rendeltem, sárga taxikat intettem le, kávéztam a teraszon, buliztam egy felhőkarcoló tetején, mostam egy mosodában – mindezt egy héten belül, a Couchsurfingnek köszönhetően.

Pizsiparti a tetőn

A Couchsurfing (www.couchsurfing.org) egy olyan oldal, ahol idegenek ajánlják fel kanapéjukat szállásként a világ minden tájáról – ingyen és bérmentve. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon megszívod, és valami nyomulós gorilla ketrecébe kerülsz, vagy nagyon szerencséd van, és egy felhőkarcoló felső szintjén lévő luxuslakásba. Csak bevállalós, rugalmas utazóknak ajánlott!

Első New York-i vendéglátóm a jobbik kategóriába tartozott: Manhattan, felhőkarcoló, terasz, kilátással az Empire State Buildingre – ha nem lett volna ott a korlát, lehet azonnal le is ájultam volna a 25. emeletről. Házigazdám, Ruoda, a legjobb éttermek, bulihelyek és kocsmák élő útikalauza volt. „A Starbucks csak olcsó kávé munkába menet” – tudtam meg tőle, és legyintésére egy világ omlott össze bennem – hogy még aznap este egy még nagyobb szerelemre cseréljem: vodka-narancsra a felhőkarcoló tetőteraszán. Lehet, hogy addigra már a környező épületek körvonalait homályosan láttam, az igazi New Yorkot viszont annál tisztábban: pár órával és 70 dollárral korábban indultunk egy mexikói koktélbárból, az óriási „frozen margariták” elfogyasztása után folytatva utunkat a szomszédos „hooka bárba”(vízipipázós hely). Náluk ugyanis nem szokás egész este egy helyen maradni, általában négy-öt klubot is bejárnak és átlagosan 150 dollárral lesz könnyebb a pénztárcájuk reggelre (kb. 33 000 forint!). Házigazdánk kedvencei az úgynevezett „speakeasy-k” voltak: olyan bárok és szórakozóhelyek, amelyeket a turisták nem találhatnak meg, mert el vannak rejtve, például egy sikátorban jelentéktelen ajtónak álcázva, vagy egy hentesbolt hátsó bejáratánál, ahová csak a jelszót ismerve léphetünk be. A helyiek mindent megtesznek, hogy elkerüljék a város utcáin hömpölygő turistaáradatot: egy igazi New York-i sem teszi be a lábát a Times Square-re, de még a Wall Street is csak a látogatóknak meghagyott díszlet – a tőzsde valódi színtere már régen a Midtown felsőbb régióiba települt át. Amit az útikönyvek írnak, nem több, mint turistalátványosság. Ha a filmekben látott álom-életet akarod élni a valódi New Yorkban, keményen meg kell dolgoznod érte – ha nem vagy szép és sikeres, esélyed sincs. Nem véletlenül New York a divat nemzetközi fővárosa: nincs még egy ilyen hely, ahol ennyire adnának a külsőségekre, mint itt. A nők cipősarkai a felhőkarcolókkal vetekednek, néhány pluszkiló pedig romokba döntheti az önértékelésüket. Reggel nem csak felveszik az első szürke pólót, ami a kezükbe akad, hanem olyan ruhakölteményekben lépnek ki az utcára, amiket mi itthon csak különleges alkalmakra veszünk fel. Itt viszont minden nap különleges: tele különleges emberekkel és helyekkel. Fényes nappal összefuthatsz meztelenül sétáló nővel, este pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy transzvesztiták és melegpárok táncolnak a téren játszó jamaicai zenészek előadására. Az egyetlen dolog, amiért furcsán néznek rád, ha nincs rajtad semmi furcsa – na meg ha esetleg főzésre akarod használni a konyhát, vagy a mosógépet keresed. Minden utcában és a nagyobb házak alagsorában van mosoda, mert itt senki nem mos magára, és a hűtőben is több volt a sör, mint az étel – minek főzzenek, ha akár hajnali háromkor is lehet sütit rendelni a szomszéd utcából? Házigazdánk számára legalább olyan meghökkentő volt, hogy valaki nekiállt palacsintát sütni a konyhájában, mint nekem, hogy ő legutóbb tavaly hálaadáskor vacsorázott itthon az asztalnál.

A teraszon alvást is kipróbáltam...
Második vendéglátóm által azonban egy más szemszögből is megismerhettem a várost: a village-i, bevándorló nyugdíjas szemszögéből. Cristina, egy 67 éves chilei néni házában laktam, osztozva a tenyérnyi helyen vele és a kutyájával. Egyik éjszaka a teraszon alvást is kipróbáltam – szinte lehetetlen, New York tényleg nem alszik, és úgy látszik, mást sem nagyon hagy, még hajnali négykor is fülsiketítő volt az utcáról felhallatszó zaj. Harmadik este inkább a lakásban a földön barikádoztam el magam a kutya elől éjjelre. A couchsurfinget nem lehet máshogy csinálni, csak ha lemondasz bizonyos igényeidről, és lazán veszed az ilyen dolgokat. Utolsó reggel ugyanis egy roppant mérges nénitől távoztam sietve a reptérre, aki igencsak zokonvette, hogy reggel kilenckor felébresztettem azzal, hogy elkezdtem összepakolni. Bár egyszer jó volt kipróbálni, azért legközelebb azt hiszem, inkább fizetek a szállásért – és azért, hogy akkor keljek és feküdjek, amikor én akarok.

Nincsenek megjegyzések: